10. perc. Robinho. Gól.

Megmondtam, ugye?

Szépen játszanak eddig a brazilok. De még sok van hátra. A hollandok viszont mostantól nem védekezhetnek, támadniuk kell. Ez nagyon kedvez a szambakirályoknak.

Jók a hollandok is. Legalábbis nem veszélytelenek. Nem sikerül mezőnyfölényt kialakítani, sőt.

A hollandok minden további brazil próbálkozást is igen gyorsan elfojtanak. Jó, hogy sikerült ezt a gyors gólt bevágni.

22. perc. Robben iramodik meg eszméletlenül gyorsan, a megkapott labdát alig tudták elvenni tőle. Már a 16-osnál járt, amikor elveszítette. Kiemelkedően a legveszélyesebb holland. Teljesen más szint.

Egyszer sikerült az elmúlt negyed órában a holland kapu elé keveredni, abból is nagy gólhelyzet alakult ki.

Szórakoztassuk magunkat egy kis kultúrával. Brazil népmesék következnek.

A pap és a kisfiú
Volt egyszer egy pap, aki egy nap a pusztaságban vándorolva nagyon megszomjazott. Meglátott egy kunyhót, odament és bekiáltott:
- Van itt valaki?
A kunyhóból kisfiú jött ki. A pap leült egy kőre és megkérdezte:
- Van valami innivaló, amivel meg tudnál kínálni, fiam?
A fiúcska bement a kunyhóba és egy limonádéval teli tökhéjat hozott ki. A pap jót húzott belőle, megtörölte a száját, majd kiitta az egészet.
- Van még belőle? – kérdezte.
A kisfiú újra bement és hozott még egy adagot. A pap furcsállotta a dolgot, de nem szólt semmit, csak szépen felhajtotta az italt. Utána azonban így szólt a fiúhoz:
- Mondd csak, nem fog haragudni anyád, hogy ennyi limonádét adtál?
- Miért haragudna – felelte a fiú -, ebből ő már a döglött csótány miatt nem akart inni.
A pap erre felugrott és a földhöz vágta a tökhéjat, mely ezer darabra tört:
- Te, ördögfajzat, miért nem mondtad ezt előbb?
- Na, most aztán tényleg jól elnadrágolnak majd – pityeredett el a kisfiú -, az atya eltörte a nagyi bilijét!

Közben szabadrúgásból alakul ki kisebb helyzet a holland kapu előtt.

Maicont szerelték a 29. percben hosszú szóló után a holland 16-os előterében. A fordulásból holland kontra alakult ki. Robben majdnem lövéshez jutott. Nagyon élvezetes meccs eddig.

Hihetetlenül szép helyzet. Robinho a baloldalon két védőt cselez ki, becsúszva adta tovább, onnan sarokkal továbbították Kakának, aki hatalmas lövést csavart a hosszú felső sarokba. Elképesztő védéssel tolta ki a holland kapus! 

Ezt a támadást talán még Johan Cruyff is élvezettel nézte volna!

Gyönyörű passzokkal hozták ki a labdát a brazilok, Kakát állították meg nagyon szabálytalanul, de a japó bíró sípja néma maradt. Pedig elég egyértelmű volt, Kaká gyakorlatilag belefejelt a földbe, úgy ottmaradt a lába futás közben.

A folyamatos holland letámadásra mostanában csak felívelésekkel válaszol a brazil csapat. Ami nem jó, mert semmit sem tud vele kezdeni az egy szem Fabiano elöl. Dunga eszméletlenül ideges. Nem tudom, arra-e, hogy csapata folyamatosan szabálytalankodik, vagy hogy a bíró lefújja. De mivel a negyedik játékvezetővel vitatkozik, szerintem a bíróra ideges. Pedig Bastos sárgája sajnos jogosnak tűnt.

Félidő.

A leveles állat
Ráunt a párduc arra, hogy a róka állandóan becsapja és elhatározta, hogy odacsalja az odújához. Elhíresztelte, hogy meghalt és lefeküdt a barlangja közepén, halottnak tettetve magát.
Minden erdei állat odajött, hogy megnézze a tetemet és örvendezzék. A róka is eljött, de bizalmatlanul csak messziről tekintgetett a tetem irányába. A többi állat háta mögül kiáltott:
-A nagyanyám, mikor meghalt, háromszor tüsszentett. A tüsszentés a halál igazi jele!
A párduc, hogy megmutassa, mennyire igazán meghalt, háromszor tüsszentett. A róka hahotázva futott el.
A párduc akkor, mérgében úgy határozott, hogy akkor fogja elkapni a rókát, mikor az inni megy. Szárazság volt abban az évben és csak egyetlen kis tó maradt, ahová inni járhattak az állatok. A párduc letelepedett a tó közelében és várta, hogy megjelenjék gyűlölt ellensége. A róka még soha nem volt ilyen szomjas. Három napig bírta, aztán eldöntötte, hogy valami cselhez folyamodik, hogy inni tudjon. Talált egy méhkast, kilyukasztotta és egész testét bekente mézzel. Aztán belehempergőzött az avarba, a levelek a bundájára tapadtak és egészen befedték. Akkor azonnal odament a tóhoz.
A párduc alaposan megnézte, s így szólt hozzá:
-Micsoda szerzet vagy te, soha még nem láttam ilyet?
-A leveles állat vagyok - felelte a róka. -
Akkor ihatsz.
A róka erre belemászott a vízbe és nagy élvezettel szürcsölni kezdte. A párduc csak nézte-nézte, bizalmatlanul, milyen sokat iszik ez a furcsa állat, mint aki napok óta nem jutott vízhez. Így szólt hozzá:
-Mennyit iszol, leveles állat!
Közben azonban a víz megpuhította a mézet és a levelek elkezdtek leválni a róka testéről. Mikor a ravaszdi már eleget ivott, az utolsó levél is lejött róla, és a párduc végre felismerte ellenségét. Azonnal rávetette magát, de a róka gyorsabb volt, és kicsúszott a karmai közül.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://canarinho.blog.hu/api/trackback/id/tr132125546

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.