No, annyira kiesett a csapat, hogy azóta csak fél merőkanál erőspistát tudok a levesembe tenni, sírok a barátok közt szerelmi szálainak nézése közben, csak 120 kilóval tudok fekvenyomni a teremben és már nem gázsprét használok a retyóban illatosítóként, hanem ibolyaillatú ambi-purt.

Megrázott a dolog, sokat veszítettem keménységemből.

De olyan sokan írtatok nekem személyesen levelet, amiben biztosítottatok együttérzésetekről, hogy még a végén folytatom a blogot az amerikai kontinensviadal (2011) végéig.

Meglátom.

Sőt, tervezem egy értékelőposzt írását is. De erre nagyon rá kell készülni. Akkorra időzítem, amikor már senkit sem fog érdekelni.